Nagy Feró : Ophelia beárulá Hamlettet – A hamis levél – Polonius halála - dalszöveg

- Jaj, hogy megijedék, atyám!
- Mitől az Istenért?
- Amint a szobámba varrok az elébb,
Lord Hamlet – a mellénye tárva-nyitva,
Csupasz fővel, szennyes harisnya lábán,
Az is kötetlen, csüng bokáira.
Szörnyűt beszélni – csak elémbe áll.
- Őrült, miattad?
- Nem tudom atyám, csak mint parancsolád,
Elutasítám levelit, s magát el nem fogadtam.
- Jer csak velem, jer viszlek a királyhoz,
Valóban, ez szerelmi önkívüllét.

- Figyelmet kérek!
Van nékem egy leányom; van, mert enyém.
Ki engedelmes tiszteként ihol,
Ezt adta nékem. Most ítéljenek!
- A mennyeinek, lelkem bálványának, a szépséges Opheliának
Hófehér keblébe ím e sorokat.
Ó, édes Opheliám! Rosszul megy ez a verselés, nekem
De, hogy téged, ó, legjobb! Legjobban szeretlek, azt hidd el.
Isten veled! Hamlet.
- Ezt Hamlet írta neki? – Gertrúd!
- Ezt engedelmes lányom megmutatta,
Mi több – hely, idő, alkalom szerint, ahogy történtek.
Mind besugá nekem. – Juj!
- Vonuljunk vissza a függöny mögé Hamlet lépteit hallom.
- Csak bízza rám.
- Nos hát anyám?
- Hamlet kötözködő nyelved gonosz.
- Mi baj, édesem?
- Meg akarsz ölni? – Segítség! Segítség! Segítség! Segítség!
- Patkány! – Végem van!
Rohadt az államgépben valami. Rohadt az államgépben valami.
Rohadt az államgépben valami.
- Ó mily hebehurgya véres munka ez, velünk is így tesz,
ó, súlyos tet.
Jaj mit tettél Hamlet! Jaj mit tettél Hamlet!
- Ásó, kapa, veremvágó ….........bűzlik Dániában.
Egy szemfedő, egy lepel ……….bűzlik Dániában.
Ó az ily vendégnek egy gödör …...bűzlik Dániában.
Egyéb semmi, semmi se kell …...bűzlik Dániában
- Közös, hogy meghal, aki él, s a természet útján szebb valóra kél.
Így kell lenni, de hangom elhágy. Torkomra forrt az undok ármány.
- Ásó, kapa, veremvágó
Egy szemfedő, egy lepel
Ó az ily vendégnek egy gödör.
Egyéb semmi, semmi se kell.