Előadó Neve Dalszövegek

A felkelő nap háza Cumi az élet Erdély induló Igazságot Magyarországnak Íme Európa Iszákos a nevünk – Gyarlóság, asszony a neved Lady Karnevál Mi bajod, Leartes? – Vívás I. – Gertrúd halála – Vívás II.-Claudius halálá – Leartes halála Minden visszatér Mire megy itt a játék? Monológ – Hamlet elutasítá Opheliát – Ha király sóhajt Nem kell! Nem vagyok én Májkrém Jackson Nézz rám Európa Ophelia beárulá Hamlettet – A hamis levél – Polonius halála Ophelia megfojtása Prológus – Ki ez? Psalmus Hungaricus Rosenstern-Guildencrantz szoborrá avatá Hamlettet –Külhoni figyelmeztetés - Epilógus Rút az én bűnöm, vérgyilkolás Üzenet Változnak az idők Vígan megyünk Virtuális hősök

Nagy Feró : Prológus – Ki ez? - dalszöveg

Hiába bújsz, hiába futsz,
Félelemmel nem sokra jutsz
Nem menekülsz, legfeljebb tűrsz
Egy szavunk téged padlóra küld

Legyen már eszed, és el ne felejtsd
Eszedbe véssük a lényeget
Ellenünk te semmit meg nem tehetsz

Nem félek én, ha van még remény,
Hogy elvégezzem a küldetésem
Felállok én, bár erőm kevés,
De nem csaphatom be önmagam

Csak azért teszem, hogy el ne felejtsd
Eszedbe véssem a lényeget
Nem mindig a vesztes a gyengébb

Minden, minden ütést állnom kell. Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj!
De bírom még, szívemben még él a remény.
Minden, minden ütést álltam. Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj!
Amit én kaptam.
Te leszel a gyengébb!
És tessék, újra kezdem én.

Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!

Hát ma éjjel is járt az izé.
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Alakra épp a megholt király.
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Miért e szoros őrvigyázat, gyötörni éjjel az alattvalót?
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Miért öntik a rézágyúkat, s vesszük külföldön a sok harci szert?
Ki az? Nem úgy. Te állj, s felelj!
Sokáig éljen a király! Király! Király! A király!

Bár Hamlet édes testvérünk halála, emléke még új.
S úgy illenék, hogy gyászba hordjuk szívünket.
De annyiban már a természeten győzött az ész,
Hogy míg bölcs fájdalommal siratjuk őt, megemlékszünk magunkról.

Bátyám halála miatt ez ország össze-vissza van.
S e harcos állam trónja özvegyét,
Egyensúlyozva bánatot s gyönyört – Nőül vevők.

Én egy idő óta elvesztettem minden kedvemet.
Még szólni sem merek. Valami bűzlik.
Sorsom kiált és minden kis inat e testben,
Oly rúgós keményre edz.

Úgy látszik ezentúl ildomos lesz furcsa álcát öltenem.
Valami bűzlik.
Ki szökött az idő, ó kárhozat,
Hogy én születtem helyre tolni azt.

Dánia börtön, de még milyen, mennyi rekesz őrhely és dutyi,
Mert nincs a világon se jó, se rossz, a gondolkozás teszi azzá.
Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön.
Nekem börtön.
Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön. Nekem börtön.